"A patak betéved a hegyek közé; ennek fennebb kitáguló
völgyébe fekszik a két Dobó (alsó és felső) és Vágás. Most Vágás az anyamegye, régen
megfordítva Dobó volt, mert a pápai dézsmák
regestrumának 1332-ik s a köv. évi rovataiban ott találjuk bejegyezve Dobov és Doba néven mint önálló egyház egyházmegyét, Vágás pedig említve
nem lévén, vagy még nem létezett akkor, vagy mint Dobó filiája nem jegyeztetett
be. A teljesen egybeépült 3 falu csaknem 1 mfd hosszaságu téren nyulik el; ezen
három egy egyházmegyét alkotó faluba beolvadt egy negyedik, mely Mártonfalva nevet viselt."
(Orbán Balázs)
Székelyudvarhely, vagy Segesvár irányából közelítve a Bögöz
végében kitérő út visz azokba a viszonylag eldugott falvakba,
melyeknek központja Vágás.
Az eltérő után egy erdőrészen áthaladva kitágul a világ: Béta fekszik előttünk. Meredek dombon vezet fel tovább az út, ahol a Vágás- és a Malmok-patak
közötti dombháton fekszik
Székelydobó és Vágás.
Dobó és Vágás annyira összeépült, hogy látszatra egy
települést alkotnak. Vágás és Dobó között a templom és az iskola mellett van a
"határ".
A vágási iskola első írásos
említése 1786-ból való. Nem
kizárt viszont, hogy már korábban is létezett iskola. A falu
társadalmi összetétele , a nemesek viszonylag nagy száma arra enged következtetni, hogy
igény volt már a korábbi időszakba is az írás-olvasás elsajátítására.
A vágási iskola névadójának Márton Áron püspököt
választották.
„Non recuso laborem"(nem utasítom el,
vállalom a munkát)
„A vállainkra nehezedő szerep nagy és
felelősségteljes, de úgy becsülnek meg, s az idők mérlegén annyit nyomunk,
amennyi értéket önmagunkban, magatartásunkban, feladataink teljesítésében
felmutatunk"
- hirdette a püspök 1939-ben.
A vágásiak reménye szerint a felnövő nemzedék is megérti azt, hogy
: „Akik őrhelyen állanak, éber figyelésre és
megsokszorozott munkára vannak kötelezve."
Az iskola bejáratánál faragott-festett gyalogkapu fogadja az idelátogatót.
Pár lépésnyire már a vágási katolikus templom és plébánia előtt állunk.
A plébánia és a templom kapuja tárva-nyitva állt
A kántori lakás új faragott gyalogkapuval.
Az összenőtt falu érdekessége, hogy bár a
plébánia és a kántori lak egymás mellett helyezkedik el, a kántori dobói háznak
számít, a plébánia vágásinak.
Őrt álló díszesen faragott, galambbúgos, gyalogkapu földbe gyökerezett kapulábakkal.
Bal oldalán faragott Erdély címer.
Jobb oldalán a magyar koronás címer látható.
Vágás és Székelydobó közös katolikus temploma.
A templom kapuja mellett a vágásiak is emléket állítottak az első és a második világháború harcaiban elesett helybelieknek.
,,Csak egy éjszakára küldjétek el
őket
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy
éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka
tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog
a fáról.
Mikor a rongy sátor nyöszörög a
szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam…
feleségem…"
A templomot aránylag alacsony kőkerítés veszi körül
A vágási templom mellett sorakozó,
csodálatos méretű és korú cserefák.
A monda szerint az erdőből vágott területre egykor
szerzetesek telepedtek le.
A szerzetesek a 12 apostol
tiszteletére 12 cserefát ültettek, ebből 9 még ma is áll a templom mellett.
A helybéliek szerint a fák védték a templomot a
háborús időkben. Az egyik cserefát ágyúgolyó találta el, így az „életét adta"
a templomért.
Két fát viszont korhadás miatt kivágtak a
kommunizmus idején. Így a tizenkét cserefa közül csak kilenc maradt, amely még
ma is él és terebélyesedik.
A Márton Áron egyesület 2006-ban kopjafát állított a vágási öreg cserefáknak.
Quercus robur /
Kocsányos tölgy
Három Hegy Ifjúsági Egyesület tagjai: a vágási templom mellett található tölgyek egyikét benevezték az Év Fája Romániában versenyre. A fa 2011-ben bejutott a döntőbe.
Ez a cserefa a sorban a legelső és egyúttal a legnagyobb a fák közül. Kerülete
5,10 méter, magassága megközelítőleg 20 méter.
Béta-Dobó-Vágás, ott terem az áldás!
Az itt lakók szerint ezt a térséget elkerüli a baj, ez az "áldás" az egykor itt
élő trinitárius szerzetesrend áldozat vállalásából is fakadhat.
Béta, Dobó, és Vágás eredet mondáját Orbán Balázs így írta le:
Egy pásztor érkezett erre a vidékre a családjával: apa, anya és három
fiú. Az édesapa látta, hogy a környék lakható, minden földi jóban bővelkedik,
elhatározta , hogy lakhelyéül választja ezt a helyet.
A föld termékeny, az éghajlati viszonyok kedvezőek, kristálytiszta vízei
voltak.
Így hát elhatározta a pásztor, hogy ezen a helyen telepszik le családjával.
A három fiú növekedett, addig míg édesapjuknak fel kellett osztania
nekik a földet 3 részre. Hosszas gondolkodás után az
apa magához hívta a három fiút. Odahívta a legidősebb fiút s
azt mondta neki:
-Neked adom ezt a helyet, menj itt a vágáson keresztül s ez lesz a te
földed.-ebből alakult ki Vágás.
Aztán folytatta az öreg:
-Fiam, közülük is a közbenső!
-Neked adom azt a helyet, ahova ezt a követ dobni fogom,s eldobta a követ-ebből
lett Dobó.
Aztán az öregnek folytatni kellett:
-Fiam, közülük is a legkisebb!
-Te menj bé tova a völgybe-ebből lett Béta a későbbiekben.
A falu két részre , Alszegre, és Felszegre tagolodik.
Vágás lakósságának a megélhetést a mezőgazdaság és az állattenyésztés biztosította.
Mindhárom, szinte összetartozó faluban régi hagyománya van a szalmafonásnak.
A búzaszalma 7 vagy 11 szálából szalagot fonnak a bedolgozók, amiből a hozzáértő családok kalapot varrnak. Egy kalap varrásához akár 20 méter szalmaszalagot (zsinórt) is felhasználnak.
Az utóbbi évekbe több lakóházat is felújítottak.
Beépítik a régi házak padlásterét.
Új sátortetős házakat is láthatunk.
A székelykapu inkább csak gyalogkapu formájában van jelen a faluban.
A falu lakósságának száma sokat változott az elmúlt századokban.
1567-ben 21 kaput írtak össze a faluban.
1614-ben 44 családfővel szerepel.
1786-ban a lakossága 374 fő.
1910-ben 606 lakója volt a falunak.
1992-ben a lakosság 299 fő-re csökkent.
A falu üzlete a "Bolt ".
A falu művelődési háza jelenleg javítás alatt van.
A mai vágási templom 1846-ban épült, előtte
viszont a fogolykiváltó szerzetesrendnek – trinitárius rend – létezett kolostora a
templom és plébánia területén.
A kolostor, állítólag öszedőlt, de az alapból
találni még köveket a plébánia kertjében.
A dobói és vágási embereknek közös templomuk
van, a vágási katolikus templomba járnak misére.
1333-ban Dobov néven jegyzik a
pápai tizedjegyzékben és 1334-ben is.
1334-ben Voygias néven is
van bejegyzés .a pápai tizedjegyzékben
Az bizonyos, hogy Vágás és
Dobó között egy középkori templom állott, amely a két falunak közös temploma
volt. . Ennek papja, András 1333-ban
a pápai tizedjegyzék szerint 3 banálist fizet.
A középkori templom
tanúja a szépen faragott, egy kőtömbből álló szentségfülke, melyet az új templom
szentélyének keleti falában helyeztek el.
Hatalmas korona a szentélyben a templom oltára fölött.
A jobb oldali mellékoltár.
A bal oldali mellékoltár.
A templom szószéke a szószék koronával.
A templomhajó oldalfalain a kálváriaképek és az ablakok alatt szenteket és bibliai jeleneteket ábrázoló festményeket láthatunk.
Jézus az olajfák hegyén.
Szent László király.
Szent Gellért püspök.
Árpádházi Szent Erzsébet.
Szent Antal szobra
A reformáció idejében a falu egy része áttért az új
hitre s a templom is a reformátusokélett, majd 1630-ban Brandenburgi Katalin
visszaadja a katolikusoknak.
Ennek a templomnak a helyére épül 1843–1851 között a ma is látható templom, Szent Ilona tiszteletére. Jelenleg egyedi Erdélyben, hogy Szent Ilona a
védőszentje.
A vágási templom orgonája.
A templomtoronyból letekintünk Székelydobó és Vágás "határvonalára".
A távolban a völgyben Béta házai látszanak.
A templomtoronyban 3 harang lakik
A régi középkori templom harangja – ma elhasadva
hallgat
1957- ben öntött harang
Mint Atlantisz, a régelsüllyedt ország,
Halljátok? Erdély harangoz a mélyben.
Elmerült székely faluk hangja szól
Halkan, halkan a tengerfenéken.
Magyar hajósok, hallgatózzatok,
Ha jártok ottfenn förgeteges éjben:
Erdély harangoz, harangoz a mélyben.
(Reményik Sándor:Atlantisz harangoz)
Nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás, s helyüket a fakereplők foglalják el.
"A harangok elmentek Rómába "
A falusi ember számára régen és még ma is a tél a pihenést jelentette. Főleg ha nagy hó volt.
Általában novembertől-márciusig tart ez az "erőltetett" pihenés.
Ilyenkor a földeken a határban már dolgozni nem lehetet és a fő munka csak a jószágok ellátása maradt, és a téli tüzelés.
Milyen más télen a falu! Üres kertek, szántók, utcák.
A kémények fehér füstöt fújnak a szürke ég felé. Igen, nagyon más a falu télen, de ugyanolyan szeretnívaló.
Vágásban is mint általában a székely falvakban az esztendõ leggazdagabb ünnepi periódusa, szokásrendje Karácsony köré csoportosul.
December hónapját hosszú századokig Karácsony havának is nevezték.
A faragás világa meseország, hiszen a faragott anyag mesél az életéről.
Valami van a télben, szomorúbb, mint más évszakok.
A hó kékesszürke színében, a házak, a szobák elhagyatottságában van valami ami azt súgja, hogy talán itt minden örökre elveszett.
A téli időszakban amikor a fák elhullatják lombkoronájukat a történet ismeretében most újra megcsodálhatjuk a Vágás és Székelydobó ikerfalu temploma mellett sorakozó
csodálatos méretű és korú cserefáit.