Nagysolymos

"Azon vikvok (hegyes völgyes, hápa-hupás) vidék, mely Bőződ völgyén alul, a két Küküllő között van, Pártium nevet visel; hihetőleg azért, hogy ezen több, Küküllő megyéhez tartozó falu által megszaggatott s vegyes népség által (sok jobbágyság volt e falukban) lakott rész csak később lön a székelyföldhez, illetőleg Udvarhelyszékhez csatolva."

                                                  (Orbán Balázs)

"Ezen, körülbelül 4 négyszög mfld. kiterjedésü, hegyes vidéknek két fővölgyülete van, melyeken két ellentétes irányban folyó patak törtett le, mert e vidék mind a két Küküllővel jó viszonyba kivánván lenni, mindkettőnek egyformán adózik. E patakok a Bőződtől nyugatra eső hegyekből eredő Solymos pataka, mely mellett a Két Solymos, Oláh Andrásfalva (megye) Sz.-Erzsébet és torkolatjánál (a szintén megyéhez tartozó) Sárd fekszik, hol egyszersmind Udvarhelyszék határvonalát alkotva, a nagy Küküllőbe ömlik."

                                                   (Orbán Balázs)

Nagysolymos , Székelyudvarhelytől 58 km-re nyugatra, Székelykeresztúrtól 30 km-re északnyugatra, a Nagysolymosi- (vagy Lok) patak völgyében fekszik.

A községközponttól, Székelyandrásfalvától  6 km választja el.

Egykor székely fejedelmi solymászok faluja, a régi falu a mai alatt, a patak két oldalán terült el.

A középkorban a falu lakói sólymokat szolgáltattak a fejedelmi udvarnak és a török portának.

A település nevét 1333-ban Solumus néven említi a pápai tizedjegyzék

1550-ben Naghsolmos formában jelentkezik.

1567-ben a falut a regestrum 27 kapuval jegyzi.

1333-ban a falunak már plébániatemploma van.

A falu papja, Béda a pápai tizedjegyzék szerint 1333-ban 3 banálist fizet.

Egy 1492-es oklevélből az derül ki, hogy a székelyek a Báthory Isván vajda elleni mozgalomban Naghsolmost is érintették, és helybelieket is bevontak.

1514-ben Antal a falu plébánosa,  peres ügyben oklevelet állít ki.

1576-ban 32 fejedelmi tulajdonú jobbágyporta után vetették ki az ötven dénáros adót.

A falu neve a középkorban elterjedt, ázsiai eredetű sólyomvadászathoz fűződik.

A régészeti kutatások folyamán Nagysolymos belterületén és környékén emberi élet nyomaira bukkantak. 

A falu 450-475 méter magasságban, a Nagysolymosi patak két oldalán terült el.

Ősvár nevű határrészén egykor 1,2 hektár területű földvár állott.

A hagyomány szerint Nagysolymos határában három vár volt, amelyek megvédték a falubelieket a törökök támadásaitól: Várhely, Úrvár, Ásvár.

A faluban kétszer tartottak széki ülést. 1492-ben Báthori István elleni panaszokat fogalmazták meg itt.

1727 ben törvényeket hoztak a dohányzók, a dorbézolók, káromkodók és az erdőégetők ellen.

A református lelkészi lakás bejáratánál most állítják a faragott székely nagykaput.

 János evangéliuma a következő szavakat adja Keresztelő Szent János szájába: „Annak [Jézus] növekednie kell, nékem pedig alábbszállnom.”

Faragott gyalogkapu a református templomhoz vezető lépcső előtt.

A lépcső tetején újabb gyalogkapu fogad.

Itt a falu északnyugati szélén, a Bálványos hegy teraszán  áll Nagysolymos átépített temploma, középkori toronnyal.

Középkori templomából csak a torony maradt meg, miután a templomot 1847-ben lebontották s anyagát az új templom építésénél felhasználták.

A torony falvastagsága 180 cm, alulról felfelé keskenyedve. 

A dél felé sokszögzáródású templomhajó keleti oldalán portikussal védett bejárat nyílik,

A középkori tiszta katolikus lakosság a reformáció során átéli a változásokat és végül is az unitáriusok jutnak többséghez és a templomhoz. 

1639-ben azonban  a szombatosok felszámolásával a reformátusok lesznek többségben, s a fejedelmi bizottság a reformátusok javára dönt, s ők veszik birtokukba a templomot s tartják meg a mai napig.

A templom belsejében az északi, és déli oldalon egy-egy kő lépcsőfeljárós karzat van.

A templomban látható két hátas, rokokó motívumokkal díszített pad egyikén MDCCCVIII-BAN felirat olvasható.

A templom berendezési tárgyai között az átépítés előtti időből is találunk festett asztalosmunkákat. 

A második világháború 23 nagysolymosi áldozata emlékére márvány emléktáblát helyeztek el a templomban.

A templomot 1847.évi átépítése előtt alaposan renoválták. Az újjáépítési költségek egy részének fedezésére a parciális zsinat „kéregető levél” kibocsátását engedélyezi. 

A templom orgonáján az 1910-es évszám látható.

A templom kazettás mennyezetén feliratos tábla  csak az orgonakarzat felett van, mely szerint EZEN MENYEGZET KÉSZÜLT AZ ENGI JÓZSEF CURÁTORSÁGÁBAN 1847 AUGUSZTUS NAPJAIBAN.

Kazettás mennyezetének csak a közepét díszítették virágmintával.

A szószékkorona mestere segesvári volt: FECIT JOHANNES FOLBERT SCHAESBURGENSIS ANNO 1807.

A nagysolymosi toronyban két harang lakik.

A  templom felirat nélküli, középkori harangja az elsõ világháború idején semmisült meg.

Egy régi latin harangfelirat így szól: "vivos voco, mortuos plango, fulgura frango", magyarul: "az élőket hívom, a holtakat siratom, a villámokat megtöröm". A nagysolymosi harangon az alábbi változatban olvashatjuk: "Az élőket hivom, a halotakat siratom, a villámokat töröm, és az Istent dicsőítem"

Nagysolymos házai a templom toronyából fényképezve.

A templomkertben 1929 ben állították a Baló Dénes által díszített emlékoszlopot.  

Az 1914-1918- as világháborúban elesett nagysolymosi hősök neveit vésték az emlékoszlop oldalaira.

A falu közösségéről a korabeli összeírások alapján tájékozodhatunk. 

Nagysolymosból két lófőt és két lófőségből kiesett személyt jegyeztek fel 1566-ban. 

1567-ben 27 szabad portát vettek számba a faluban. 

1576-ban 32 fejedelmi tulajdonú jobbágyporta után vetették ki az ötven dénáros adót. 

1614-ben 57 családfőt írtak össze a faluban.

A lakosság létszáma 1786-ban 791 fő volt.

1868-ban 1042 személy lakott a faluban

1910-ben a falu lakossága  951-re csökkent.

A második világháború kezdetekor a lakósok száma 928 fő.

A 2002-ben tartott népszámláláskor 346 lakósa volt a falunak.

Nagysolymos is kihalófélben van. A faluban többnyire idősebbek élnek, és egyre 

kevesebb a ház, amelyben laknak is.

1873-ban létesült az első községi iskola a faluban.

Az iskola építése 1881-ben fejeződött be, és 1889-ben népiskolává alakult.

Vasrácsok ajtón ablakon, ez a falu üzlete.

A művelődési ház helyet ad a falu kulturális és közösségi életének szervezésére, lebonyolítására, valamint iskolai és  magán rendezvényeknek.

A XVII. századi döntés után a nagysolymosi unitáriusok új templomot építenek maguknak.

  

A XVIII. században már unitárius anyaegyháza is van Nagysolymosnak.

A templom főbejárata a déli oldalon láható portikusz mögött nyílik.

A templom mennyezetének lécezése  fehér alapú kazettás jelleget ad a felületnek.

A szószék a koronával

A templom bútorzata, az unitárius templomokban megszokott kékes színárnyalat helyett vöröses-barnára van festve.

A díszes szószékkoronán az 1872-es évszám látható.

Az unitárius templom tornyában két harang lakik

A harang azon kevés tárgyaink egyike, amely többezer éves múlt után napjainkban, mindennapi életünkben változatlan alakjában és funkciójában van jelen, nem „ment ki a divatból”, nem helyettesíthető.

Évszázadokon át komoly veszélyt jelentett a harangokra egy-egy háború kitörése, mivel az ágyúkat hasonló összetételű bronzból öntötték, s ha úgy fordult a helyzet, rekvirálták akár az ország legszebb harangjait is.

Kilátás az unitárius templomtoronyból keleti irányban.

Déli irányban jól látható a völgy hosszában települt falu.

Északi irányba tekintve a környező dombok, és a református templom látható.

Érdekes látvány nyújt a magasból egy falusi gazdaság.

Végigjárva a falu utcáit láthatjuk, hogy ezek a régi házak annyira jól meg voltak alkotva, hogy napjainkban is jól megállják a helyüket.

Száz- kétszáz éves házakat is találtunk, amelyek szinte teljes pompájukban eredeti állapotukat tükrözik.

Bár Székelyföldet egységes építészettel szokták jellemezni, itt mégis más jelenik meg.

Nagysolymoson is látható a szászok lakta vidék közelsége, itt szinte minden porta előtt kőoszlopos, erődített kapuzatot építettek.

A szász és székely építészet ötvöződéséből kialakult házépítési gyakorlat időtálló, robusztos ingatlanok megalkotásához vezetett.

Jellegzetes építkezési forma még a lakóházak közelében lévő csűrök épületei.

A székely falvak folyamatosan elnéptelenedtek. Az ifjúság új irányvonalat követ, és nem tudni, mi várható az újabb és újabb politikai változásoktól, gazdasági megszorításoktól ám a jelek nem biztatók, az életkörülmények nemigen javulnak…

Nagyobb térképre váltás