".....a Szt.-Pálnál lévő római maradványok kétségtelenül mutatják,
hogy a rómaiak ezen természettől áldott helyeket felkeresték s a deákizálók még
a szomszéd Lókod nevét is a latin Locotól származtatják. A
csiki krónika szerint Keneos alrabonbánnak elüzött Ivány nevü fia a Lokott
havasára vonult, s ott terjeszté családját. Ez feltehetőleg Lokod
lehetett, melynek környékét még nem rég rengeteg erdőségek boriták."
(Orbán Balázs)
Székelyudvarhelyről indulva Felsőboldogfalván tér el a 131-es megyei út Lókod irányába.
Homoródszentmárton előtt jobbra letérünk a 32-es községi útra.
Lókod fölött emelkedik a 856 m magas bágyi Vártető, melynek jellegzetes kettős kiemelkedése messziről látszik, s melyet púpostevéhez hasonlítanak.
A XVII. században megsűrűsödő török–tatár
betörések miatt a lókodi székelyek öt másik falu lakóival összefogva 1662-ben
felépítették a bágyi menedékvárat.
A bágyi várat valamikor egy Sándor nevezetű várúr lakta.
A Sándorok birtokában levő lókert, ahol a mének legeltek, a mai Lókod helyén volt.
A település a Nagy-Homoród mellékvize, a Lókod-patak völgyében fekszik.
Lókod a Nagy-Homoród völgyének legkisebb települése.
Közigazgatásilag Homoródszentmártonhoz tartozik.
Tengerszint feletti magassága 581 méter.
Székelyudvarhelytől 14 kilométerre, Homoródszentmártontól
2,5 kilométerre fekszik.
Régi és felújított házak váltakoznak a falu Főutcáján.
A templomnál megérkezünk a falu "Központjába".
A falu első templomáról az 1749 évi vizitációs jegyzőkönyv tesz említést.
"A templom kőből való, sendelyes, Harang 2 küsdedek."
A templom állapota nagyon megromlott, és 1911-ben Pakéi Lajos tervei alapján újjáépítik.
Itt a falu központjában emelkedik az új unitárius templom.
Zárt portikusz a templomhajó nyugati falán.
Hangablakos torony, óraíves toronysisakkal.
A három ablakos déli homlokzat.
Nyitott portikusz a torony déli oldalán.
Díszítés nélküli falak és mennyezet, fehér színre festve.
A bútorzat, egyszerű szürkére festett templomi padok.
Az Úr asztala.
Kehely alakú fényezett tölgyfából készült szószék.
A szószék korona.
Deák Lajos és felesége ajándékozta 1912-ben.
A falon, fából faragott domborműn, az utolsó vacsora jelenete látható.
Szürke mellvédes orgona karzat, rozettás rácsozattal.
A karzat megerősítésére 2 darab öntöttvas oszlopot építettek be az orgona alatt.
Az orgonát 1848-ban rendelték
Az orgona első leírása 1851-ből származik.
Az orgona díszesen festett szélládája.
Az első világháborúban az orgonából 17 kg ólomsípot rekviráltak.
Sajnos ez a székelyföldi műemlék orgona napjainkban nem működőképes.
A középkori falu katolikus lakói a reformáció évtizedei után az unitárius vallásnál állapodnak meg.
A lókodi templomtoronyban két harang lakik.
A lókodi unitárius eklézsia által 1831-ben öntetett harang.
Silye Lidia és családja által 2007-ben adományozott új harang.
"BALÁZS JÓZSEF EMLÉKÉRE LÓKOD 2007"
A toronyból letekintünk a falu házaira.
A távolban a homoródi dombvidék látható.
A tájat nézve, tavaszra vagy őszre gondolnánk, de december van.
A régi papilak épülete.
A lakatlanul álló papilakban indította meg 1993-ban a néhai kénosi unitárius papné, Kiss Rózália a nehéz sorsú falusi öregek szociális ellátását.
Sokáig ez a lókodi öregotthon volt az egyetlen ilyen jellegű szociális intézmény Székelyudvarhely környékén.
A Jakab Lajos Alapítvány célja, hogy a rászoruló idős emberek gondtalanul tölthessék el életük utolsó éveit.
KISS RÓZÁLIA
ÖKUMENIKUS ÖREGOTTHON
A Svájcban élő Gyarmathy György és felesége közbenjárására sikerült többéves támogatásban részesíteni a lókodi intézetet.
1997 és 2000 között elkészült az öregotthon új épülete.
A svájci Johannita Rend adományából készült egy új 20
férőhelyes épületszárny 2007 ben.
Napjainkra Lókod egy kihalófélben lévő székely falu.
A falunak két utcája van, a Főutca és a Patak utca.
1567 ben 6 kaput számoltak a faluban.
1614-ben 23 családfőt írtak össze.
1786-ban a település lakossága 149 fő.
1868-ban 217 fő a lakosság.
1910-ben 240 személy élt a faluban.
A második világháború kitörésekor 256 fő a lakosság.
1945-ben a lélekszám még 272 fő volt.
1992-es népszámlálás szerint a település népessége drasztikusan megcsappant, 31 fő.
2011-es népszámlálás szerint a település népessége emelkedett, 91 fő.
Régen nagy számban lófő rendű székely családok lakták, néhány gyalogrendű és jobbágycsaláddal.
Napjainkban még próbálják menteni az épített örökséget.
A faluban egy közhasznú ifjúsági alapítvány (Lókodi Ifjúsági Alapítvány – LIA) is működik.
Az alapítvány vállalta az állami intézetekből kinőtt fiatalok utógondozását.
Az évek során felvásárolt romos parasztházakat felújították.
Ezek az épületek lakásként, vagy képzések, táborok helyszínéül szolgálnak.
A fiatalok rendben tartják a falut, és gazdálkodni tanulnak.
A fiataloknak munka kell, így elkezdtek műhelyeket építeni, farmot létrehozni.
A cél, hogy a fiatalok megtanuljanak emberi értékek szerint élni.
Itt
megtanulják mi a barátság, az összetartozás, önállóságra próbálják nevelni
őket.
Ebben a felújított épületben van az étkező a faluban élő fiataloknak.
Akinek itt sikerül beilleszkedni, az később a társadalomba is megtalálja helyét.
Lókodban is könnyebb lett az élet az utóbbi években.
A falu közművesítésére közel
Az épületek nagy része kontyolt vagy csonka kontyolt tetőszerkezetű székely ház. A felújított épületeken gyakran találkozunk nyeregtetővel is.
Néhány udvarban még láthatunk öreg lakatlan házakat.
A Lókod patak mellett egyre több a felújított épület.
A régi urasági "Lókert" falujában feléled a lovászat.
Lovarda fogadja a lovagolni vágyó gyerekeket és felnőtteket.