Marosvásárhely 2014 Március 10.
140 éve áll a gránitemlékmű, amelyet közadakozásból épített a város a székely vértanúk 1854. március 10-ei kivégzésének helyén.
Marosvásárhelyen a Székely szabadság napján a 160 éve kivégzett székely vértanúkra, Török Jánosra, Gálfi Mihályra és Horváth Károlyra, emlékeztek, és követelték a Székelyföld területi autonómiáját.
A megemlékezést a Postaréten a székely vértanúk obeliszkjénél tartották.
Az udvarhelyszéki Bágy szülötte, Török János a Marosvásárhelyi Református Kollégium teológia szakos tanára volt. Részt vett a szabadságharcban, elfogták, de Bem kiszabadította. Kivégzésekor 47 éves volt.
A szintén udvarhelyszéki, Martonoson született Gálfi Mihály mint szolgabíró kezdte közszereplését, majd ügyvédként folytatta. 1854-ben 37 éves volt.
A háromszéki Teleken született Horváth Károly földbirtokosként élt. Kivégzésekor 25 éves volt.
Mindhármukat a nagyszebeni császári és királyi hadi törvényszék ítélte halálra 1853. október 11-én.
Küzdelmünkben pedig óriási jelentőséggel bírhat, hogy a székelyföldi autonómiáért folyó tüntetésen ott lobog a katalánok, a baszkok zászlója is.
Beszédében Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke közölte, Magyarország beavatkozott az SZNT oldalán a nemzeti régiók ügyében az Európai Unió luxemburgi bíróságán indított perbe.
„Magyarország velünk van. Az autonómia ügye akkor lesz győztes, ha Romániát is sikerül meggyőznünk, legyen szintén velünk!"
A tömeg „Autonómiát!" felkiáltással ünnepelte a kiáltvány utolsó mondatát: „Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek!"
A megemlékezésen tiltakoztak a székely nép érdekeit sértő, létét fenyegető közigazgatási átalakítás terve ellen.
Követelték, hogy a hatóságok azonnal szüntessék be a székely jelképek üldözését, és a kormány kezdjen párbeszédet Székelyföld státusáról a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal.
A Székelyföld alkosson önálló fejlesztési és közigazgatási régiót, melynek autonómiáját törvény szavatolja.
A tömeg elindult az egykori vesztőhelyről a város központjába, hogy átadja a kormány Maros megyei képviselőjének a demonstráció kiáltványát.
A járdán haladva időnként az úttestet is elfoglalta.
A rendőrség és a csendőrség nagy erőkkel próbálta biztosítani a forgalom folyamatosságát az útvonalon.
Ez nem mindig sikerült.
A székelység az utolsó olyan, egy tömbben élő nemzeti közösség Európában, amelynek nincsen autonómiája.
A hatalom erőfitogtatásával, az államhatalmi szintekről gerjesztett nacionalista, magyarellenes megnyilvánulásokkal újra és újra meg kell harcolnunk.
Akkor is, ha az úton nem, csak a járdán szabad vonulnunk.
Alapos kor és esemény dokumentum.Köszönöm,hog megtekinthettem.
VálaszTörlés